hu en de

Cimbalomduó


Balogh Kálmán – Lukács Miklós  Cimbalomduó

Balogh Kálmán és Lukács Miklós keze nyomán újjászületik a cimbalom, virtuóz játékuk által a népzene és a jazz frissítő, érzelemteli keveredése tükröződik vissza.

Lukács Miklós és Balogh Kálmán, életükben és zenei pályafutásukban fellelhető sok párhuzam ellenére csak nemrég kezdtek közös munkába. A Hangvető kezdeményezésére 2009-ben kezdett próbálni a Cimbalom Duó. Ezeken az alkalmakon humor, és játékos kísérletezés is helyet kapott, és az első pillanattól megmutatkozott a Lukács és Balogh kettősében rejlő lehetőség. A színpadon azonnal érezhető a duó ereje: ahogy Balogh elegáns rutinnal a húrokba csap, és Lukács vezet, a közönséget bűvöletbe ejti a mesteri cimbalommuzsika.

A cimbalmot gyakran azonosítják az ún. „vendéglátós” cigányzenével. Ha azonban elmerülünk a két mester játékában, akkor egy különleges hangszer új arca bontakozik ki. Különféle változatai a világ rengeteg pontján fellelhetőek – miközben a cimbalom mégis valódi magyar találmány. A Schunda József által jegyzett hangszer a zongora magyar megfelelőjeként született 1874-ben. A nagypolgári otthonokban a ház úrnője gyakran játszott húrjain a 19. században. A múlt század során többször felkapták, majd elfelejtették, és most a Cimbalom Duó újra a középpontba helyezi ezt a sokoldalú és hagyományos hangszert.

 

Magyar Szó, Léphaft Pál cikkéből, 
2016.11.08. 

“Legutóbb vasárnap este hallgattam ezt a csodálatos, népinek mondott hangszert, pontosabban a két világhírű mesterét, Balogh Kálmánt és Lukács Miklóst, akik az újvidéki városháza nagytermében elkápráztatták a nagyérdeműt.

Olyan ez a néhány sor most a számomra, mint egy imatized, amelyet a csoda után kötelezőnek érez a szem és fültanú. Leszögezem, a gyors legényes, a boogie -woogie verbunk, a román tánc és a szitár zenét idéző indiai, madrászi emlékek tényleg csodát jelentettek számomra, mert nem erre, hanem kizárólag népzenére számítottam. Az is biztos, hogy a második ráadásként elhangzó kalotaszegi hajnali muzsika is bátran nevezhető imádságnak, különösen ilyen meghitt, improvizatív előadásban”

 

Senki nem mondja: Hé, Bartók, van egy kis problémád – Ben Mandelson, Womex,
By ronaiandras on 2015/11/02

…Vannak világszerte ismert magyar zenekarok, mint például a Muzsikás. De szerinted van valami elképzelésük az embereknek arról, hogy milyen a magyar zene úgy általában? Mondjuk úgy, ahogy például a fadót ismerik.
Igen, amikor egy ország vagy egy műfaj magában egy brand lesz, és van egy „brandhordozó” művész. Nem tudom, hogy ilyen magyar brand létezik-e. Az biztos, hogy nagy lehetőségek állnak a magyar zenészek előtt külföldön is, hiszen világszínvonalon zenélnek, és olyan jól értik a hagyományt. Itt volt például a Cimbalomduó. Elképesztő zenészek: úgy játszanak, a cimbalmon, mint ahogy magamról képzelem, hogy így gitározom, de én valójában persze nem vagyok erre képes (és a fantáziámmal sajnos nem tudok koncertjegyeket eladni). Megállnák a helyüket a világon bárhol, bármilyen színpadon: jazz, folk, kortárs zenei helyszíneken, vagy akár egy rock and roll esküvőn is játszhatnának, és az is menne. És közben nagyon hallatszik a zenéjükön, hogy honnan jönnek. Persze nem lesznek a Rolling Stones előzenekara – bár egyébként ez egy nagy húzás lenne a Rolling Stonestól…

 

Kultmix, 2015.10.21.

(…)A Cimbalomduó 2009-ben jött létre, a FolkEurópa Kiadó kért fel egy közös lemez készítésére.
„Bár csaknem húsz év korkülönbség van közöttünk, Miklóssal nagyon régóta terveztük a közös muzsikálást, és voltak is produkciók, amelyekben együtt szerepeltünk. Hallottuk egymáson, hogy jól tudnánk együtt improvizálni, zenei világunkban sok a közös pont. A két cimbalmos megoldás a régi cigányzenekarokban is létezett, bár ott megosztva játszották a kísérő szólamokat. A Zeneakadémián bevett szokás, hogy két cimbalommal adunk elő zongora- vagy csembaló szólamokat, esetleg más műveket írunk át cimbalomra, ezt Rácz Aladár honosította meg.
Feszegetjük a határokat, az improvizáció jelent átjárót a különböző műfajok és témák között. Mindketten nagyon figyelünk a hangszínekre, a hangerőre, az érzelmi tartalomra. Miklós rengeteg effektet használ a kortárs zenéből, én kevésbé. Az ő technikáját a ritmikusság határozza meg, amit a dzsesszből, a dobbal és a bőgővel való együttműködésből hoz, nekem a balkáni folklórból eredő repetitív és perkusszív technikám van, ami kevésbé bonyolult, mint az övé. Viszont én a népzenéből vettem át sok díszítő technikát.”-Balogh Kálmán

 

Balogh Kálmán és Lukács Miklós Magyar Örökség Díjat kapott
2015.09.20.
2015.09.19-én ismét átadták a Magyar Örökség Díjakat. A Díj azon magyar személyeknek, intézményeknek és csoportoknak adható negyedévente, akik tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultúra, gazdaság, sport, tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez. Az idei díjazottak között szerepelt  Balogh Kálmán és Lukács Miklós cimbalomművész is.

 

2015.07.08. Lángoló gitárok, Rácz Mihály

(…)Balogh Kálmán és Lukács Miklós azon kevés valódi művészek közé tartoznak, akik a zene lelkét is érzik és értik. Behatolnak a lényegi mélységekbe, és a magasságokba röpítik, amit ott átélnek. Vannak persze még jó páran, akik valamilyen szinten értik a komolyabb rezgéseket, de csak nagyon kevesen, akik ezt meg is tudják jeleníteni saját eszközeikkel. Ez a két muzsikus ilyen, és óriási szerencsénk, hogy gyakran nyúlnak saját kultúránk gyöngyszemeihez (mint ezen a lemezen is), így a rendelkezésre álló kincsek eredeti formáik mellett új interpretációkban is megszólalnak, vagyis a táncházas megőrzés mellett nagy szükség van az ilyen határokat feszegető és azokat messze kitoló alkotásokra is. És hogy miben más, vagy új ez a lemez a hat évvel ezelőttihez képest? Abban például mindenképpen, hogy hatévnyi bölcsességgel telítődtek, mert ezt hallani, ám szavakkal leírni nehéz. Súlya, ereje, feszültsége és békéje van minden egyes hangnak, de a csendeknek és hangközöknek is. Rég megtörtént a technikai tökéletesedés, és nyilván mindig van még mit tanulni, de ezek a tudnivalók már inkább a leglényeget érintik, amik ezen a fokon magán a zenén is túlmutatnak: itt a hangok anyagi vetületétől valójában eloldódunk, és a tiszta érzelmek szférájában járunk.
(…)Balogh és Lukács szinte mindenféle műfajban alkotnak. Külön-külön is csinálnak szuper dolgokat, de a duójuk egészen lenyűgöző. Nem csak maga az ötlet, a cimbalom-négykezes. De még csak nem is maga a zene, pedig az is csodálatos, megmutatja, hogy a cimbalom minden egyéb kíséret nélkül szinte egy teljes zenekari hangzás teljességét képes nyújtani. Ami azonban igazán lenyűgöző, az élőben látni őket: a két férfi egymás figyeléséből, összhangjából, koncentrációjából, a pajtásság és a tisztelet keverékéből olyan energia árad, hogy azzal ki lehetne világítani a Müpát. Talán ki is fogják.

 

Kovácsy Tibor Interjú 2011/45.(11.10.)
„Zenész vagyok, aki cimbalmozik”
(…)MN: Nagyon tetszett a Balogh Kálmánnal készült 2009-es duólemezeteken az egyik népdal-feldolgozás, az Édesanyám rózsafája. Ahogy elkezditek…
LM:…és a semmiből jön…
MN: …majd pedig egy-egy hangköz utal fokozatosan a dallamra…
LM: …Kálmánnal pont ezt a misztikusságát, megfoghatatlanságát szerettük volna megmutatni. Jövünk a semmiből, és a végkifejlet sem konkrét.
MN:  Improvizáltatok vagy hangról hangra begyakoroltátok, netán többször feljátszottátok?
LM: Dehogy! A hangulatát beszéltük meg, hogy mit szeretnénk elérni. Onnantól kezdve egymásra bíztuk magunkat.  Úgyis hallom, hogy merre megy, ő meg hallja, hogy én merre megyek. Ha nekem kell alárendelni magam, tisztelve a zenét és Kálmánt, alárendelem magam, és fordítva ugyanígy. Azt hiszem, ezt a számot elsőre vettük fel. A lényege ugyanis a hangulata.

 

 

Balogh Kálmán

Annak ellenére, hogy híres cigányzenész család sarja, szülei mérnöknek szánták. Mikor 15 éves korában egy családi látogatás alkalmával megtanult és lejátszott egy bonyolult román dallamot Balogh Elemérnek, a híres nagybácsinak, a tervek módosultak. Mára Balogh Kálmán az egyik legelismertebb és legkeresettebb cimbalmos Magyarországon és Közép-Kelet Európában. Játszott a Carnegie Hall színpadán, fellépett Wolfgang Sawallisch, Alan Bern vagy akár Frank Zappa társaságában. Francis Ford Coppola filmjének zenéjében is hallhattuk mesteri játékát (Youth without Youth, 2007).

Lukács Miklós

Csupán kilenc éves volt, amikor az első díját nyerte cimbalomjátékáért, a rangos Rácz Aladár versenyen. Az akkor 27 éves Balogh Kálmán hallotta az ifjú tehetséget játszani, de akkor még nem is lehetett sejteni, hogy majd egy színpadon találkoznak évek múlva. Klasszikus zenei tanulmányokat folytatott, de korán kialakult érdeklődése a jazz, az improvizatív muzsika iránt. Saját kvintettjén túl, számos neves formációban játszott és játszik: Szakcsi Lakatos Béla, Borbély Mihály, Uri Caine, Archie Shepp és Steve Coleman nevei fémjelzik ezeket a zenei közreműködéseket. Mint zeneszerző is elismert, és a 2011-es Aegon Társdíj is Lukács műfajokat átívelő művészetéről tanúskodik.

Kiemelt koncertek:

2018.
06.08. Duna TV Virtuózok Döntő
05.20. Pécs Zsolnay udvar
04.11.  Zágráb Tolerancia fesztivál
04.19. Budapesti  Tavaszi fesztivál Vigadó
2017.
12.08. V4 koncertek Várkert Bazár
08.30. Vidor Fesztivál
2016.
11.26.  Müpa, Világraszóló
11.06.  Novi Sad
10.26. Washington Magyar Nagykövetség
10.15.  Budapest Ritmo
09.03. Budapest Madách tér
08.31. Helsinki Festival
07.31.  Krems, Glatt & Verkehrt Festival
02.01.  BMC Must Meet
01.30.  Müpa A Népzene ünnepe
2015.
11.07.   Müpa Világraszóló
10.28.  Milánói Expo
10.22.  Budapest Womex
09.19.  Magyar Tudományos Akadémia Magyar Örökség díj
08.15.  Sárospatak Zemplén Fesztivál
07.24.  Taliándörögd Művészetek völgye
04.12.  Vigadó Tavaszi Fesztivál
2011.
Koppenhága Womex


Küldd el barátaidnak email-ben Send email
X