Népi cimbalmot tanítasz a Zeneakadémia Népzene Tanszékén. A növendékeidnek is azt ajánlod, hogy minél több irányba nyissanak?

Igen. Minden tapasztalatomat, amit a múltamból összeszedtem, elmondom nekik. Nálunk a népzenetanításnak még nincs olyan sok éves múltra visszatekintő hagyománya, amely szigorúan meghatározna bármit is. A kollégáknak is, nekem is rugalmas a hozzáállásunk. Azt szeretnénk, hogy a növendékek nagyon jó népzenészek legyenek, de emellett egy korszerű zenészgenerációt akarunk a jövőnek teremteni. Nem szabad elszigetelten működő, „szemellenzős” népzenészeket nevelni. Sajnos az utánpótlás nem megfelelő. A legnagyobb problémának azt látom, hogy nincs alapfokú képzés, és a középfokú sincs megoldva. Fontosak lennének a technikai alapok. De ez egy születő tanszék esetén belefér. Kell még ötven év, hogy kiforrja magát a dolog. Emellett úgy gondolom, hogy a cimbalom mint népi hangszer nem elég. Ha megnézem a most futó, nemzetközi porondon is elismert cimbalmosokat – ilyen Lukács Miklós, Lisztes Jenő, Marius Preda, Giani Lincan –, akkor a következő lehet a recept: a klasszikus repertoár ismerete, kortárs zene, jazz combo, improvizációs készség, és az egész leöntve egy kis etno ízzel. A cimbalom csak egy eszköz, a művészi kvalitás tölti meg élettel.

Bolya Mátyás