hMKo Völgyfutár 

Cimbalomkirály

Balogh Kálmán majdnem minden évben fellép a Völgyben, de idén nyilatkozott először a Völgyfutárnak. A remek cimbalomművész számtalan stílusban bizonyította hangszere létjogosultságát, mégis a népzenészekkel szeret a legjobban játszani.

Balogh Kálmán zseniális együttese, a Gipsy Cimbalom Band kedden adott nagysikerű koncertet a dörögdi Klastromszínpadon. A zenekar fergetegesen virtuóz zenélést vitt véghez, és ráadásul, ami igazán kellemes és ritka meglepetés hazai együttestől, poénbombák egész sorozatával kínálták meg a tomboló közönséget.
“Ezek a viccek olykor úgy adják magukat – meséli Balogh Kálmán. – A zenekar szólistái gyakran versengenek egymással, próbálják lejátszani a másikat, én meg alig győzöm kordában tartani őket, osztogatom a zenei sárgalapokat. Tegnap például a Csitári hegyek alatt végén egyszer csak bejátszottuk a Monti-csárdást, amit ugyan szoktunk, de a trombitásunk, Kovács Feri egyszer csak rákontrázott a Tenkes kapitánya zenéjével. Ez a kackiás dallam tőle, egy profi harcművésztől, aki kendó bajnok is amellett, hogy zenész, nos, igazán stílusos.”
Balogh Kálmán kedden újra fellépett a Klastrom színpadán, ezúttal népzenészekkel. Bár a komolyzenétől a jazzig számtalan stílusban jártas, mégis újra és újra visszatalál a hangszeres balkáni és magyar népzenéhez.
“A szívem lüktetése a falusi népzenészé, tinédzser koromtól ezt tanultam – vallja érzelmi kötődéseiről. – Ez az alapja mindennek, amit csinálok. Viszont mai modern emberként megkerülhetetlen a jazz, sőt a popzene. A nyitottság igazi népzenész mentalitás, a régiek is minden hatást átszűrtek a saját stílusukon, ami csak érte őket, és ezután friss népzenei hajtásként szökkentek szárba a hangszerükből. A különbség annyi, hogy a mai, városi közegben tapasztalt hatások nagyon különböznek a népzenészek pár emberöltővel korábbi élményeitől. Ezért más a mi zenénk, mint az eredeti népzene, de olykor újra meg újra vissza kell térni az ősforráshoz.”