2010 december 13.

Négy évtized a cimbalom bűvöletében

Nagy sikert aratott a 2010-es Superbrands Gálán Balogh Kálmán és tanítványa, Szabó Dániel cimbalomjátéka. A Népművészet Ifjú Mestere és EMERTON-díjjal is elismert művész sokat tesz a cimbalom népszerűsítéséért.

Miért pont cimbalmon kezdett zenélni?

Családi örökség. Tizenegy éves koromban egyszer feljöttünk Miskolcról Budapestre meglátogatni a nagybátyámat. Ő rögtön megkérdezte, hogy tanulok-e valamilyen hangszeren játszani, hiszen a romáknál ez természetes. Mondtam, hogy nem, erre odavitt a cimbalomhoz. Két dolog tetszett benne: az egyik az, hogy lejátszani egy dallamot a cimbalmon ügyességi feladat volt, és gyerekként ezt borzasztóan élveztem. Nagyon változatos a hangok elrendezése, már az is élmény volt, hogy megütök valamit, és az hangot ad. Aztán láttam, hogy ha nem felejtem el, hova kell ütni, ha egy koreográfiát adok elő a két verővel, végül kijön egy dallam. Nekem akkor ez egy érdekes, szórakoztató feladatnak tűnt.

A családjában nagyon sok zenész van. Ünnepeken, családi összejöveteleken szoktak együtt zenélni?

Sajnos már nem: a zenélő tagok már megöregedtek, nem is élünk egy városban, így nem igazán van alkalmunk a közös zenélésre.

A zenészek közül, akikkel már volt alkalma közösen fellépni, kire a legbüszkébb? Ki az a művész, akivel még mindenképp szeretne együtt dolgozni?

Nagyon sok ilyen művész van, de akit mindenképp kiemelnék: Snétberger Ferenc, Peter Ralchev, Alan Bern, Marin Bunea, Adam Stinga, Lajkó Félix, Boban és Marko Markovich, Sebestyén Márta, Palya Bea, Herczku Ági, Wolfgang Sawalis, Ivo Papasov.

Hol szeret legjobban fellépni?

Nagy fesztiválokon és kis klubokban élvezem legjobban a zenélést.

Szabadidejében otthon vagy autóvezetés közben milyen zenét hallgat?

„Mindenevő” vagyok: vegyesen mindenféle zenét meghallgatok.